Amikor Bécsben leszállt lobogó, kéklő hajával a Münchenbe tartó buszról, egyetlen mozdulattal csókolta meg, előzmények és különösebb következmények nélkül. Egy jól kitervelt mozdulat csupán, megragadja kezét és futni kezdenek a peronról a városba. A kéz és a csók emléke megmarad, rohannak a kerékpártárolóhoz, ahol már várta őket egy piros, oldalkocsis fixie.
Megmutatja Bécset, a fiú a földön alszik.
Laza csípőérintések egy orgonista házibulijában.
Kérdések és fájdalom nélkül adják át magukat az elköszönésnek.
Többé nem akarják másként látni egymást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.