Embereket küldök halálukba
Nem szólok a kagylóba az elkeseredett kagylóba mikor a vonal másik végén sírás lapul
Elküldöm az érdeklődő mezítlábas sofőrt Keletről érkezve Nyugatra
Elszidom a horgászokat hajnali négykor a tóparton
Állatok rohanó fejére bakancsom orrával lépek
Saját esküvőm végéről fogok lemaradni
Háromszög-lelkem a térbe lépéssel vesztegel
Kloroform szag a beleimből mert lenyeltem a levegőt
Nem nézek az idegen szemébe ha keres ha nem keres
Kagylótésztát dobálok ablakodra
Egy szekrénysornyi düh ragadott meg
Barátaim szavát elfelejtem bárhol is hallom
Nem fogom másnak a kezét amíg a sajátom teher
Embereket küldök halálba
Embereket küldök Nyugatra
Elszomorítóan készakarva nem rakok semmit a helyére
Várom hogy mondják ez hülye
Ennek nincs helye
Levetkőzöm meztelenre a szőrös hasamat nézem meg a bal mellem
Jó nekem férfinak mégsem vagyok jó
Jónak kell lennem mert Isten
Embereket küldök halálomba
Ezt most nem akarom elrontani

(Ezt most nem akarom elrontani)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.