Boldog vagyok! Sikerült összehoznom valami jót. Majdnem értelmetlen, és még alig rúg, de az én művem. Sok energia és nélkülözés után beindulni látszik egy régi álmom.

   Hol lehetnek a barátaim, akikkel közösen dédelgettük? Szeretném velük is megosztani ezt az örömöt! Bár azt hiszem, csak én érzem úgy, hogy őket is boldoggá tenné ez a kis vívmány, de mégis meg kell velük osztanom. Erről szól az élet. Gyűlölném az egészet, ha nem tudnák, ha nem szeretnék, lesajnálnák. Normális, ha félek a barátaimtól? Jobban mondva a lehetséges közönyüktől.. Igen, szerintem ez normális félelem, attól hogy esetleg már nincs szükségük rám, és amiért eddig dolgoztam, már semmit nem jelent nekik.

   Azért megpróbálom. Ennyivel tartozom a barátságunknak. A régi szép idők emlékére megadom kapcsolatunknak ezt az esélyt, csak jóra számitva, tele reménnyel, és nem hagyva, hogy a kudarc lehetősége elhomályosítsa jelenlegi örömömet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.