Este 11 körül ébred egy domb tetején, emléke nincs mi ideköthetné a tapasztalatban; nyílván elrabolták. Egy autó hátradöntött ülésén fekszik, belehelt ablakán szűrt fény játszik. Nincs egyedül, ezt azonnal érzi. Fejét lassan balra fordítja. Fáj a nyaka, valószínűleg leüthették, talpán ég a hús, őrült forróság van odabenn. A lány éppen csizmájától szabadul, <-> észreveszi a mozgást, hátranéz a fiúra. Miért is ne hitte volna hiába, ha sejthetné, mit rejt önnön vére ma este. Rejtély maga előtt is ez az agresszió,nem tud betelni vele. Egyenként tépi fel az ing gombjait, kíméletlen karmolást ejtve az izmos mellkason. Négyre akar csak hazaérni, addig összeszámolhatatlan bűnnek szeretne behódolni. Erőszakra, durva, mély sebekre sóvárog szomjas lelke a vágytól. És az a világszép mosoly! Elfordul áldozatától, majd hirtelen belép életébe egy hét másodperces vad harapással. Szörnyű tettekre éhes felkorbácsolt teste, a fiút magárafeszíti, tőrbe csalja, megbassza - nincs az a szó, mely hitelesebben leírhatná. Azt akarja, hogy bassza szét, darabos vérrögök fröcsögjenek a kielégíthetetlen forrongásban, kéj csurogjon mesztelen nyakán, vad szexbe felejtkezve baszni szét az életet mára. Hagyni, hogy baszódjon szét minden. ("Ahogy pezsgő csordul a dekoltázsba.") <->
Fenséges tettükre emlékezve kapcsolják be a fűtést a rádió háborús híreire ringatózva. Reggel hétre érnek haza a zuhanás züllött reményével a szívükben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.