Tavasszal gyere, amikor már hosszabbak a nappalok és melegebbek az éjszakák. Amikor már ki lehet feküdni a Stadtpark füvére nézni a szédült osztrákokat. Amikor már csiripelnek a városi madarak. Amikor a friss legyek még kábák és lassúak. Amikor fellélegzik testünk. Amikor pusztán a légies gondolatainktól fényízünk lesz. Amikor éjszakákon át lehet suhanni a kihalt városban. Akkor már villogni fog a bőrünk. Tavasszal gyere, hogy megszerethesselek. Akkor, amikor azt vehetek el tőled, amit csak akarok. Tavasszal, amikor én is másképp tudok szeretni. Amikor nincsenek elviselhetetlen ébredések. Amikor nincsen megállás. Kérlek gyere tavasszal és hazudd nekem ezt a tavaszt. Legyenek vagányul vállravetett mondatok a delírium-nézésben. Tavasszal, amikor hallani lehet a növények születését, ahogy felszabadulnak a föld fogságából. Amikor nekivághatunk a vadonnak. Amikor nem csörög a telefon, amikor nem ismerünk, de minket sem ismer senki. Akkor gyere, amikor nem lehet rólad semmit sem tudni. Tavasszal gyere és hozdd magaddal tavaszodat. Széles terpeszeket, ocsmány gondolatokat. Amikor a tó átlátszó vize már kellőképp vonz. Gyere tavasszal és legyünk együtt ebben a tavaszban. Amikor nem lesz más, csak a tavasz. Akkor gyere!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.