Szellem, vezérelj a nagy londoni éjszakában
belefeledkezve,
a magam formálta gyönyörtől
bekebeleztetve
Kábán egzotikus önfeledt
magamutogatás örömből
Felfedezve az örök Király utcákat
a balra befordulok újabb szerelmek
híres kapuajtókon bezuhanás
esőben lucskos csókolózás
Steve Reich hazafelé a hídon
felnézek a hegyre, fények nincsenek
Számolok, aztán azt számolom
mennyi idő kell a nemszámoláshoz
Egyedül vagyok ebben az élményben
végre egyedül
nincs dátum, ami hazahívna
nincs időpont, amire otthon kell lennem
a magam ura vagyok
van mitől félnem

huszárvágás na akkor irodalminak lenni

Spanyol Chardonaytől véreres szemem
órám felhúzva, bőröm forró
Szellem és test egyesül ebben az improvizációban
130bpm környékén üvöltök fel először
De hozzák már a chilei vöröset
a Halált tagadó vöröset
a megvető bátorsággal vöröset
és újra számolok ...
Másodszor töltöm félig
Aztán teli
Töltőtollal rohanok jobban
élvezem a félhomály és a misztika szimbiózisát
Vinedos de Espana ó hogy basznád meg
fruity peachy white wine
neked semmi esszenciád
neked senki nem adná oda Király utca-lelkét
senki nem áldozna dugóhúzót érted
pofátlanul pöfeszkedő, alsópolcon megbuggyanó
Vinedos de Espana
Vinedos de lelkemet veled erőszakolom
A tudat kipárolgásait tőled várva
Egy magányosan induló londoni éjszaka
mozgatására irányuló vágyban
tiszta az idő és komisz a tér
ajtóbecsapódás utolér
elmenthetetlen dokumentumban
fogom ma éjjel felhalmozni
tetteimet
felszámolni

Odaadtam mindent mára a kertben

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.