Rohadék Gábor
Mikor jössz el hozzám önhullám-asszony
Betemetkezve, sírástól folytott kebleddel
- Dögölnék bele! -
Szorongás nélküli világ ámulata
Zsibbaszt a baszás torkomon könny
Feketedik a bőr, rothad a nappal
Kieszmélek gyorsan egy állapotból, beledöglök inkább másba
Górcső most a menü, (ülök betemetve sírástól folytott arcom)
Írnék szabatosan siesta idején, tejjel telít
A déli harangszó sírásomra rásegít.
Örvény gyönyöröm, hova az élet bája?
Élhetetlenné tennéd pillanatokra ezt a tájat,
Hogy megkeseredésemben otthonra leljek, játszom az egysorosaim,
Haiku lélekkel fegyelmezem a gondolattalanság mesterét.
Színész vagyok és színekkel játszom; tinta és könny az ékszerem.
Ebben az állapotban megokolhatatlan csalódás vár.
- Rohadék, rohadék Gábor,
Fenségesen baszasd magad halálra.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.