Megbocsátsak-e az én felebarátomnak valamennyiszer én ellenem vétkezik? S monda néki Jézus: nem mondom hogy hétszer, csak hanem hetvenhétszer is.

A gyomor lassan megszokott savas érzését idővel konstans, hullámzó felrémlések váltották. Elkönyvelt tettek. Átszenvedett következmények. Az önmegbocsátás kiélése éjszakákon át. Feloldozás ebben a belülről kiégetett burokban. Barikolt lélek. Átfolyott, kiömlött, lezárult.

De az, ha Öntől kérnek megbocsátást, érti, ha megbocsátást kérnek, akkor az elfedett múlt és az akció különös dialektikáját élheti át. Mert ezzel a kéréssel már meg is kapott annyit a megbocsátásból, amennyit Önnek kellett volna tennie, ha Ön kér tőle. A felajánlás szüksége az, amin keresztül elérte most annak szarvait.

Még grimaszt sem vág a tükörben. A könnyű és a nehéz helyet cseréltek.

Most már mindig idegen lesz.
 

"A magzat pedig, úgy tetszik, hétszer hét nap alatt alakul ki, ahogyan Empedoklész rejtvényszerűen a Tisztulásokban mondja."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.