Olyan zenét csinálni, ami megáll a levegőben
A hang, amikor az északi sarkon besüpped a hó
A mikrofon a kézben, látod, hogy használod
És a kéz élőben már a zongorán, ütő is benne
Ének a hangban, dúdolja a torok
Megáll az idő, hogy szerelmet vegyen magának
Messzire ellátni innen
Bokrétahalmaz: sós, de közben édesnek érzed
Kinyílik a koponya, a plafon felettünk nincs is
Tiszta és morózus, anyag és forma ahogy halad
Van úgy, hogy célja felé halad, s van is, hogy körülnéz
A lényeg, hogy csodálkozásra késztet, képekkel elképeszt
Vagányul rágózik, haját oldalra dobva kacsint az örökkévalóságnak
Elképzelhetetlen intellektualitással bír
Szöveget dobog az ajkakra - fülekhez hall
Együtt örül a molnárral és a svéddel
Több hely az, ahol nekivaló a környezet
Az aktuális ember az, aki éppen befogadja
Ahogy megszólal, homloka közepén piros pötty
A végtelenség élménye hangjegyeken át
A Zene így legyen, és ne másként
A Zene ez legyen!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.