A belső harc vállalása=eljutni önmagunkhoz. A kiegyező szeretetnek, a mindent megbocsátó szeretetnek az elutasítása. Engesztelhetetlennek lenni önmagunkkal szemben. Nem szeretni úgy magunkat, hogy a megbocsátás erőt vegyen, gyors kiegyezésre csábítson önmagunkon belül. A teremtő útjáról fejezetben kerül furcsa közelségbe a szeretet és a megvetés: önszeretet, önmegvetés. Ha valaki nem a Zarathustra által tanított nem-kiegyező szeretettel fordul magához, ez egyben azt is jelenti, hogy nem tudja elkerülni az önmegvetést. Aki nem tapasztalta még meg, hogy a normál üzemmenet az életében sok olyasmihez is hozzáköti, ami tulajdonképpen nem a sajátja, az amikor valamit igazán felvállal sajátjaként, akkor ezzel meg kell hogy tagadjon sok minden mást. Egyszerre igenli és veti meg magát azért, mert olyat ígért, ami voltaképpen nem ő volt. Ha az ember tud saját ígéretet tenni, akkor minden másért szégyent érez, belső megvetést, mert azt hitette el magáról mással, ami voltaképpen nem ő maga volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.